A javulás útján

Mióta megtörtént a diagnózis, beszereztem a sarokemelőt azonnal megváltozott az életminőségem. Nem hittem volna, hogy 500 Ft beruházással mind ez valóra válik. Nem hogy a sarkam fájdalma enyhült, mondhatnám eltűnt, de a derékfájdalmam is elillant. Szombaton voltam talpbetétet csináltatni, megnyugtattak, hogy nem lesz itt probléma, át fogom vészelni ezt a túrát. Ha visszajöttünk, az után lesz a kontroll és megnézzük mennyit javult a lábam. Ha sokat változott újabb betét készül és így tovább, majd a végeredmény egy jól működő láb mire nyugger leszek.

A helyes válasz..

A heti kvíz kérdésünk helyes válasza: túlterhelés. Sarokcsont gyulladás.

Bocs, hogy saját problémákról firkálok e virtuális üzenőfalra, de tanulságul is szeretném állítani mások számára. Amikor eljön már az az idő, mikor kezedben a nevezésed, lefoglalod a repülőjegyed és elővételben a vasúti helyed... már sok a veszíteni valód. Persze azért az egészség mindennél fontosabb és van az a pont, amikor az ésszerűség már azt mondja "add fel!", akkor meg kell hozni a fájdalmas döntést.

Most szerencsére csak gyógyszeres kezelésről van szó, kiegészítve egy speciális talpbetéttel és sarokemelővel. Két hét múlva újra doki, ha van fájdalom, akkor injekciós kezelés, legrosszabb esetben operáció... és a túra törlése. Optimista vagyok, így ezek az opciók számomra nem járható utak, így két hét múlva rendben kell lennem.

Az e heti kvíz kérdés..

Hogy mi az e heti kvíz kérdés? Miért fáj a sarkam?!

A leggyakoribb, sarokfájdalmat okozó problémák:

Túlterhelés. A legtöbb sarokfájdalom a talpon átívelő vastag kötőszöveti szalag betegsége, a plantaris fasciitis. Ez a szerkezeti betegség abból ered, hogy ennek a szalagnak fontos szerepe van a talp izmainak és inainak, valamint a láb boltozatának a fenntartásában. Túlterhelés következtében azonban a normális 2-4 mm vastagságúról akár 6-10 milliméternyire is vastagodhat, ahogyan ezt az ultrahang- és az MRI-vizsgálatok is bizonyítják. A kór legjellemzőbb tünete, hogy reggel, talpra álláskor már jelentkezik a fájdalom, ám később mintegy ”bejáratódik”, vagyis mérséklődik és csak hosszú álldogálás vagy lépcsőzés során rosszabbodik. (Itt tartok. Persze nem egy okos dolog az önorvoslás, valamint a weben való kutakodás, de tájékozódni azért lehet)

Egyes talpbetétek, sarokemelők tehermentesíthetik a plantaris fascia feszülését, ezáltal a fájdalmat. Enyhébb esetekben, vagy első terápiaként jön szóba. 1-2 hétig pihentetés mellett szóba jöhet egy nemszteroidos gyulladáscsökkentő gyógyszeres terápia is, ha nem enyhülnek a panaszok. Elhúzódó eseteknél - ha nincs ellenjavallat - helyileg beadott szteroidinjekció 2-3 alkalommal ismételve hosszabb időre csökkentheti a tüneteket. Ez az eljárás a mellékhatások miatt ritkán ismételhető. A konzervatív terápiák között elsősorban a terápiás röntgenbesugárzásnak van még időnként jó eredménye. Konzervatív terápiára nem reagáló súlyos eseteknél a műtét is szóba jöhet. Minimális beavatkozással a fascia leválasztható a sarokcsont tapadásáról, amely a panaszok lényeges csökkenését eredményezheti.

Ütődés. Különösen tinédzsereknél (azt hiszem elmúltak már ezek az évek) gyakori a sarok ütődései miatt kialakuló fájdalom. Ebben a korban ugyanis még nem teljesen kifejlett a sarokcsont és könnyebben dörzsölődhet a többi csonton. Ehhez hozzájárulnak a túl lapos és kidolgozatlan talpú papucsok, a flipflopok, valamint a túl korán kezdett magassarkú-hordás is (ez kimaradt az életemből)

Sarkantyú. Csontkinövések nyomás hatására a test azon pontjain alakulnak ki, ahol a csont(ok) dörzsöli(k) az izmo(ka)t, a folyamatos nyomás, dörzsölés hatására pedig gyulladás, fájdalom jelentkezik. A sarok sarkantyú két helyen jöhet létre: a lábszárizom ínjának eredésénél, valamint a talpi részen. Okozhatja a túlsúly, a lábfej tartós megerőltetése, vagy a nem megfelelő lábbeli viselése.

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/9152/a-sarokfajdalom-okai-es-kezelese

A próba

Lehetőség szerint ne az utolsó pillanatban próbálgassa az ember a felszerelését, amire kicsit több, mint egy hétig rá lesz utalva. Célszerű az út előtt megnézni, megvizsgálni, kipróbálni, felállítani. Így tettem a sátorral. 

Kibontottam a pakkot, amit a GRUBE Kft. támogatásaként kaptunk, hogy lássuk mivel is állunk szemben. Az árához méltón igényes csomagolás, igényes kialakítás, egyszerűen szólva szuper.

Támogatás

Köszönjük a Grube Kft, támogatását, aki felajánlott részünkre két Robens Starlight típusú sátrat.

Starlight 1

Starlight 2

Ebben a két sátorban fogjuk tengetni napjainkat a Svéd tundrán. A sátor igen nagy előnye a vízhatlanságon és a szélállóságon kívül a súlya. A 110 kg-os testsúly felett, már minden dekának nagy szerepe van amit a hátadon cipelsz. Már nem kell azokat a régi kutyaól fazonú sátrakat cipelni, ami ráadásul úgy volt vízálló, hogy egy nejlonnal letakartad. Még ifjú koromban jártam így a mi kék utunkon. Mit mondjak... az emlék azért mára már szép.

A nagy út előtt azért minél többször megpróbáljuk majd kipróbálni, hisz a felállítást és összecsomagolást eléggé be kell gyakorolni, hogy "éles" helyzetben ne jelentsen gondot. 

A próbákról is igyekszünk majd beszámolni részletesen.

Köszönjük!

Mit is viselek a lábamon

A Salomon Quest 4D 2 GTX (Iguana Green-Asphalt-Dark Tithanium) vízálló férfi túrabakancs, egy extra könnyű és kényelmes, technikai terepre szánt, rendkívül stabil, vízálló bakancs agresszív talpkiképzéssel. Gyors, technikás treking túrákhoz és teljesítménytúrázáshoz is kitűnő választás. Hágóvasazható modell! Könnyű, légáteresztő textil és valódi nubuk bőrből a felsőrész.

A 2015-16 őszi-téli szezon újítása a még ergonomikusabb nyelv a még tökéletesebb komfortért, valamint egy új anyagú fűző, ami a korábbinál jobban tart.

A Salomon Quest 4D 2 GTX egy gyors, technikás treking túrákhoz és teljesítménytúrázáshoz kitűnő vízálló férfi túrabakancs középhegyi viszonyok közé, ahol már kell a merevebb talp adta stabilitás, a boka erősebb tartása, illetve a biztos időjárás állóság, esetleg télen szóba jöhet akár egy hágóvasat is igénylő túra. Mindezzel együtt a Quest bakancsnak nagyon jó a lépéskomfortja, szerelem az első próbára.

Technikai részletek: 

Magas szárú kialakítása tartja a bokát. 

A nyelv magasan össze van varrva a cipővel, így biztosítva a nem kívánt kavicsok és egyéb törmelék kívül tartását. 

Magasan körbefutó strapabíró anyag garantálja, hogy a sár ne tegyen kárt a cipő felső részében. 

Szintetikus betét védi a lábujjakat a cipő orránál, ha valamibe belerúgnánk. 

Gore-Tex membrán biztosítja a tökéletes vízállóság mellett a lélegzőképességet, vagyis a száraz lábakat. 

A Salomon fejlesztésű Contagrip talp biztosítja az optimális tapadást mindenféle hegyi terepen, mégsem hagyva nyomot padlón, teremben. 

Advanced Chassis talp megoldás a maximális mozgás kontroll és tökéletes energia management érdekében. Nem érezni minden követ, göröngyöt a talp alatt, mégis érzékenyen reagál a talaj adottságira és stabil lépést biztosít. 

Az Ortholite®-hab belső talp, hűsítő hatású, a láb számára szárazabb környezetet biztosító, extra csillapítással is szolgáló ágyat képez, plusz párnázottsággal és tartással ad a sarokrésznél. 

Súlya 640 g 

Anyaga kiváló minőségű Nubuk bőr, mely hosszabb ideig ellenáll a kopásnak, így tartóssága nő 

A belső légáteresztő anyag kopásálló, és lehetővé teszi a gyors száradást

Tökéletes megoldás az orr részen a lábujjak védelmére mind hegyi valamint erdei környezetben

forrás: internet

Kungsleden, azaz a Királyok Útja

Próbáljuk a sok információ mellett elképzelni, mi is várhat majd ránk. De tényleg kezdjük az elején. Mi is a Kungsleden?

Kungsleden, azaz a Királyok Útja, “Svédország kéktúrája”, a sarkkörtől északra 150 kilométerre. Nem hiába sorolják a világ legszebb túraútvonalai közé ezt a mesés vidéket. Öt nap alatt kell végig járjuk - a civilizációtól csaknem teljesen elzárva - a 110 kilométeres útvonalat. A táj napról napra változik majd, a nyírfaligettől vezet utunk, hol patakokkal szabdalt, tőzeglápos területen, hol pedig köves-sziklás völgyön. Ami állandó az öt nap alatt: az érintetlen természet, az éjféli nap, a kristálytiszta levegő és víz. És természetesen majd a rengeteg szúnyog, valamint az a paradoxon, hogy a túra végére egyre nehezebb a zsákunk.

Egy reggeli busszal majd Nikkaluoktába utazunk, ami a túránk kiindulópontja lesz. A buszon találkozhatunk már "ismerős" arcokkal, akik végig mellettünk lesznek a pályán. A turista központba érve bejelentkezünk, elvégezzük az adminisztrációs feladatokat, kitűzzük a narancssárga jelzőnket és neki is vágunk a vadonnak. Az első néhány kilométert erdős nyírfaligetes területen tesszük meg, egészen a Lap Dänalds pihenő helyig, ami egy gyönyörű tó partján (Lapjaure) foglal helyet. Itt megebédelünk. Kötelező megkóstolni a rénszarvas burgert. Ez a hely specialitása és egy autentikus sami kunyhóból szolgálják fel. Ebéd közben már megcsodálhatjuk a Kebnekaise 2113 méter magas csúcsát, ami visszatükröződve a tóból igazán impozáns látványt nyújt. Ebéd után folytatjuk az utunkat az eddig megszokott erdős területen, bár innentől fapallókkal biztosított lápokat is keresztezünk kell. A Kebnekaise Fjäll Station mellett elhaladva keresünk egy sátrazásra alkalmas helyet (ami megtetszik), és kialakítjuk első táborunkat a vadonban. Ezzel sikeresen letudtunk kb. 18-20 km-t.

Reggel: készülődés, majd a még könnyűnek gondolt hátizsákunkat a hátunkra vesszük és nekiindulunk utunknak. Ezen a részen fát már nem nagyon fogunk látni, elérkezünk a következő fauna kultúráig a cserjés-bokros a vidékig. Ezt hívják már lapp-földnek, ez a svéd Fjäll. Kezdetben enyhén felfelé haladunk majd a Kebnekaise melletti völgyben. Azt mondják ez a legszebb része a túránknak, de mégsem. Minden nap más és más csodát fogunk kapni, ezt már az útikönyvek is megjósolták. Az ebédidő talán már a Singi völgyében ér bennünket, ahova le kell ereszkednünk. Itt láthatjuk először az autentikus svéd stugákat, ezeket a színes kunyhókat. A nézelődés és az ebéd után folytathatjuk utunkat Sälka irányába, ahol a következő táborhelyünk lesz. E napi penzum kb. 23-25 km.

Újabb reggel, újabb nap. Ezt a napot is a Fjäll látványa uralja majd és végig gyönyörködhetünk benne. A túránk csúcspontja lesz ez a nap, mert a két legszebb völgyön keresztül halad az út. A nap első felében a távolban láthatjuk a túránk legmagasabb pontját, a Tjäkjapasset hágót (1130 m). Lefelé haladva egy kopár, sziklás völgybe jutunk, ha a beszámolók és a térképek nem csalnak. Ha minden igaz itt lesz egy orvosi állomás is a hágó barátságtalanabb oldalán. Az előrehaladás közben erősen a lábunk elé kell néznünk, hol a sziklás, hol a lápos terület miatt, amit nehezít a vad hegyi patakok, vízfolyások rohanása a hegyoldalakon, melyeket a számtalan gleccser táplál. Pihenésre a legideálisabb hely talán majd mikor mindezen túl vagyunk. Alesjaure közelében keresünk majd egy alkalmas táborhelyet és felverjük sátrainkat. Ezzel letudtuk talán a legnehezebb napunkat. Kilométerben nem lesz hosszabb az előzőeknél kb. 23-25 km.

Reggel ismét összepakoljuk a felszerelésünket, majd hátunkra vesszük az egyre nehezebbnek tűnő hátizsákot. Érthetetlen ez a helyzet, hiszen minden nap egyre kevesebb benne az élelmiszer. Szerencsére vizet nem kell magunkkal cipelnünk, hiszen minden 500-800 méterre jut egy vízvételi lehetőség. Nem hiába felesleges a kulacs, egyszerűen egy hátizsákra kötött pohárral lehet meríteni bármilyen vízből, ami folyik. A nap nagy részét egy nagy, összefüggő tóegyüttes partján tesszük meg. Valószínű nem olyan lesz az élmény mintha a Hortobágyi -halastavak mellett flangálnánk. A távolban hangulatos stugák színesítik a tájat. A tó partján egy alkalmasnak, vagy éppen romantikusnak ítélt helyen megfőzhetjük ebédünket, majd irány Kieron, az Abisko Nemzeti Park határa. Az utolsó éjszakát még a vadonban töltjük, a következő már várhatóan civilizáltabb hely lesz. Itt a legvalószínűbb hogy rénszarvasokkal találkozhatunk, mert rideg tartással tenyésztik őket. Ezen a napon kb. 23-25 km-t teljesítünk.

Elérkezett várhatóan az utolsó nap. Itt már erőteljesen érződik az a milliónyi kis apró törődés amit kapunk a fedetlen testrészeinkre. Rövid ereszkedés után újra nyírfaerdős és pozsgás területre érkezünk. Hamar elérjük a nemzeti park határát, ahol több sebes hegyi patak felett fogunk átkelni. A 110 km-es túránk utolsó szakasza is biztosan bőven tartogat majd számunkra szépségeket. Először az Abiskojaure tavat kell megkerülnünk, majd a tó lefolyását szolgáló kristálytiszta Abiskojäkka folyót követjük. Ennek partján rendezzük meg várhatóan a Gordon Ramsay féle nomád főzőtanfolyam utolsó kurzusát. A fantasztikus zabkását -ami már a könyökömön fog kijönni addigra- úgy fogom enni, mint Vica konfitált kacsáját. Ja... még azt sem ettem.  Elárulom sem kiszavazó show sem egyéb nem lesz a végén. Nem az a vérre-menő pokol konyhája lesz.  A túra utolsó szakaszában nem csak a fáradtság a visszatartó erő, hanem maga a tudat, hogy még pár kilométer és vége. Abiskoba érve áthaladunk a Kungsleden túraút kezdetét/végét jelző fakapun és hamar a kempingünkbe érünk. A kempingben vehetünk egy forró zuhanyt, vásárolhatunk élelmiszert a kisboltban és felkereshetünk egy igazi autentikus szaunát is (Bastu). A befejezéshez kb. 18-20 km kellett. Ha ide elértünk, nem csak a túrát teljesítettük, de a barátságunkat is megalapoztuk. Előkerül a féltve őrzött szivarunk, melyet óvtunk-védtünk a nedvességtől és tán Vicának is adunk belőle egy slukkot, hisz nélküle nem lennénk itt.

Valahogy így látjuk mi hárman ezt a szűk hetet, ami alatt megteszünk 110 km-t, átélünk több csodát és biztosra veszem hogy mindannyian nyerünk egy barátot, egy családot.

A hab a tortán a "nagypofájú" ígérgetés(em), egy emlék tetoválás lesz. Majd megrajzoljuk...

kép forrás:internet